Szerelmünk: Toszkána

0.nap: Előkészületek és indulás

Szerző: P41

2008 szeptember 19., péntek

Először is bemutatkozunk. Persze nem ez az igazi nevünk, de az internet mára már sajnos veszélyes üzemmé vált: nevünk legyen M53 és P41. Polgári foglalkozásunk nem fontos a történethez. Mindketten felsőfokú végzettségűek vagyunk és nem az ifjú generáció tagjaiként látjuk, értékeljük a világot.

Már nem emlékszünk pontosan, hogyan jött a gondolat, hogy uticélunk ne valami divatos hely legyen, hanem Toszkánát barangoljuk be. Most már nem először, amiért többen bolondnak néztek bennünket. Igen, például 2004-ben három héten át, hozzávéve még Veronát ( Veneto ), a Garda-tavat ( Lombardia ), Assisit ( Umbria ) és Urbinot ( Marche ). Az a lényeg, hogy mi tudjuk, miért újra oda mengyünk. Eredetileg az ötletet Frances Mayes "Napsütötte Toszkána" c. könyvének véletlenszerű megvétele és elolvasása , valamint feléledő fotózási hóbortunkhoz való témakeresés adta.

Az akkor éledező és árban is elérhető digitális fotózás minket is meghódított és egy Canon A70 kompakt gépet vettünk. ( M53 filmes géppel dolgozott ). Ez az A70 akkor jó kis gép volt, de 3 év után elhalálozott. ( Kicsit hamar, kedves Canon Inc.! A garancia már lejárt, persze.) Még mindig bízva és hozzászokva a Canon márkához, most már egy EOS20D vázzal és egy Sigma 17-70 objektívvel ( P41 ) ill. egy Panasonic LUMIX FZ50-nel ( M53 ) felszerelkezve indultunk. A Sigma 17-70-et nem ajánlom, az EOS20D jó gép, a LUMIX kiválóan teljesített.

2004-es utazásunk alapján elkezdtünk hozzáolvasni történelmet, útleirásokat, internetes fórumokat. Azonnal kiderült, hogy fapados repülővel és autóbérléssel, ami a legelőnyösebb lett volna, nem megy, mert Budapestről nem volt Toszkánába közvetlen fapados, normál is csak Velencébe vagy Milánóba. Szervezett autóbuszos útra eleve nem megyünk: odavisznek, ahova mi nem akarunk menni és nem óhajtottunk zsákbamacska szállásokon meglepődni ill. hisztériás, tapintatlan busz-társakkal ( "rá akarok gyujtani már!", "csukják be azt az ablakot!" vagy "nyissanak már egy ablakot!", "gyere komám, igyál te is egyet, hukkk!" ) együtt utazni. Köszönöm szépen, ezt már kitapasztaltam. Lényege: fizess be az útra előre, aztán azt kapod, amit ők kibundáznak minél olcsóbb önköltség eléréséhez. Ami pedig az élménygyüjtést illeti: "nézzenek jobbra, nézzenek balra, na megérkeztünk szállodánkhoz, mehetnek vacsorázni". (Mármint ha van vacsora az árban. ) Ezt kapod, pénzed már az utaztató zsebében. Különösen hirhedté váltak az ilyen autóbuszos utak Görögország vonatkozásában a 90-es években. Az az egyetlen kivétel, amit a túravezető Ernő bácsi jelentett a Harris Travel 1999-es római buszos útján, már a mult ködébe veszett. Aki az internet világában kiszolgáltatja magát az előbbi kellemetlenségeknek, az magára vessen. Arról nem is beszélve, hogy még ezért meg kell fizetnie az utaztató cég hasznát is. Meg aztán mindig van egy lelkes utastárs: "gyüjtsünk szegény kisérőnek és az autóbuszvezetőnek" ( aki nem mellesleg spórol az üzemanyaggal a légkondicionálás kikapcsolásával, amire viszont én vagyok háklis ill. a büdös-állott emberszagra ). WC-re menni nem lehet, nem is hajlandók megállni, az én hólyagom meg nem úgy működik, ahogy a buszvezéreké, ugye.

Még 2004-ben találtunk egy magyar hölgyet a neten, aki kinn, Toszkánában u.n. agriturismo szállások szervezésével-értékesítésével foglalkozik, egyébként most is ( http://www.toscanarelax.net/ ). Minden szállás egy-egy ódon "kastély" vagy átalakított pajta és egyéb régi termésköves-fagerendás toszkán stílusú, hangulatú épület, ezekben rusztikus berendezéssel ( általában ilyenek ), kedves, de nem zavaró-tolakodó vendéglátóval. De számtalan internetes cég van, amely ilyen szállásokat közvetít, csak Olaszországban keresd.

Itáliában ne feledd: a hangulat tőled is függ! Ha fel tudod venni a mediterrán ember kisugárzását, jól fogod érezni magad. Ha szittyabüszke magyar vagy angol hidegvér vagy német übermensch akarsz maradni, magadra vess. Ezek az agriturismo-k tulajdonképpen (majdnem) mind u.n. fattoria-k, ahol nem a szállásadás a fő tevékenység, hanem az oliva és szőlő-bor termesztés. Igényes , sznob ill. szállodai komfortra vágyóknak tessék ötcsillagos Hiltonokba menni a nagyvárosok zajos közepén, de ez a módi nem enged bepillantást az igazi Toszkánába. A legtöbb agriturismonál is van már úszómedence, sajnos, egész nap lehet pancsikolni. De minek ehhez Toszkánába menni? :) Na mindegy, izlés dolga.

Még valamit. Említettem Görögországot, mint ahova a 88-90-es években sokat jártam ( szörnyű autóbuszos járatokkal, utóbb repülővel ). Mint igazi élvezetekre ( kultúra, régészeti emlékek, gasztronómia,stb ) vadászó túrista ( bár nem szeretem ezt a szót, ami egy kalap alá vesz a Disneylandre, Gardalandra, naponsülésre,stb. rámenő tömegturistával ), az európai kultúra e két bölcsője közül én Itáliára teszem a voksomat. Azon belül is Toszkánára. Hogy miért?

Görögország tenger-orientált természeti szépségekben és gasztronomiában is elsőrangú ( bár a borok nem olyan isteniek, mint az olasz borok, vagy a mi villányi-szekszárdink ). Az ottani emberek kicsit nehezebben oldódnak, a közlekedés egyszerűen kaotikus, szemben az itáliaival, ahol viszonylag európai, de agresszív. A görögországi látnivalók, mind-mind, egy helyen koncentrálódnak ( Delphoi, Mükéné, Acropolis, Rhodos, Meteorák, stb ) és hosszú utakat kell megtenni érdektelen kietlen tájakon, vagy utazni a tengeren, repülőn. Itáliában minden négyzetcentiméteren van egy régiség, érdekesség, mely a multjukba nyúlik vissza és ők ezzel együtt élnek. Görögország területének zöme tele van új építésű és érdektelen szálláshellyel vagy lakóházzal, mert első a fizető turista. Itáliában minden négyzetméteren van egy szép táj, amire leesik az állunk és "tesznek" a turistára. Ha kell neki a szállás vagy az étel, akkor úgyis jön. Ha nem, hát az ő baja, majd jön más. Minden trattoriában olyan szivélyes a vendéglátás ( és nincs átverés ), hogy azt negyedik fogásként élvezhetjük ( pl. együtt énekelhetünk a pincérnővel Modugnot, Celentanot, ha kedvünk szottyan rá , mármint a dalhoz ). Ha ki is hagytam volna valamit, azzal zárhatom tapasztalatból eredő megállapításomat: aki szép tengerparti, napozós fürdős nyaralásra vágyik, az menjen Görögországba ( de csak a szigetekre, pl. Rhodos vagy Mükonos és ne Chalkidiki-re vagy valamilyen X Beach-re!!!) . Aki pedig szép tájakra, kedves emberekre, antikvitásokra, 3000 év mindenhol jelen lévő kultúrájára kiváncsi, nem utolsó sorban szereti a vörösbor nevezetű gyógyszert, az menjen Itáliába.

Végül saját autónkkal mentünk mind a kétszer, Villach (Ausztria) környéki egy-éjszakás megszakítással ( ajánlott cím csendet, hegyi réteket, teheneket kedvelőknek: Ms Irmhilde Fugger Fuchsbichlweg 198 Villach-Drobollach, Austria 9580 Tel.: +43 (4254) 3770 ). Minden este (oda-vissza) vacsora a Gasthof Mosernél, Maria Gail-ben 1 km-re Villachtól : "Schnitzel art Moser mit Kartoffelsalad und grosses Bier" :-) .

Előtte, kora esti napsütéses fotózáshoz most is megnéztük Velden kaszinóvárost és vitorlás-paradicsomot, aztán Maria Wörth-öt a Wörtersee déli partján, egy bájos kis félszigeten: ( Scott Kelby irja, hogy a legjobb tájképeket kora reggel és késő este lehet csinálni )