HTML

2.nap: Abbazia di Sant'Antimo - Pienza

Szerző: P41

 

2008. szeptember 21.,Vasárnap

Első teljes napunkon gyönyörű napsütésre ébredtünk. Sajnos nem túl korán, mert elszoktunk a csendtől.

 Utitervünk: Sant'Antimo Apátság, Pienza és környékeik.

 

 

 Szép komótosan vezetve én is nézelődtem, gyönyörködtem a tájban, fototémákat is keresve és éreztem, ahogy lazulok a toszkán környezetben. Annál kevésbé voltak lazák a mögöttem toporzékoló sietős országúti fenevadak:).

Egyébként éppen szüret ideje volt. Ha a kedves olvasó nem tudná, itt termelik a híres Brunello di Montalcino ill. a Vino Rosso di Montalcino bor alapját, a montalcinoi sangiovese-t. Csak úgy roskadoztak a tőkék a szép kékes fürtöktől.

 

 

 

 

Engedje meg nekem "A Művelt Alkoholista" blog szerzője, hogy pár sort idézzek "Brunello di Montalcino" c. postjából:

 

 

ez eredendően nem egy kékvérű telivér, hanem egy csökönyös vadszamár

A brunello a sangiovese apoteózisa (ez akkor is így van, ha a jóval ismertebb Chiantinak is ez az alapfajtája). A szakértők szerint a sangiovese sehol másutt nem képes hasonló minőségre. Lehet a klónokat a szélrózsa minden irányába telepíteni, soha nem árulják el Montalcinot (pedig vallatják Bushországban, Ausztráliában, Chilében, sőt, a mi Vincze Bélusunk is belevágta a fejszéjét!). A titok állítólag abban rejlik, hogy ez eredendően nem egy kékvérű telivér, hanem egy csökönyös vadszamár, ami remekül alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz, ergo, egyáltalán nem alkalmazkodott más viszonyokhoz. Félnomád körülmények között a sangiovese ecetes kocsis bort ad. A nagy minőséghez szuperprémium klón köll, drasztikus hozamkorlátozás, teljes érettség, stb. meg az etruszk paraszt, mert másnak nem eszik a tenyeréből.

 

http://alkoholista.blog.hu/2005/10/31/brunello_di_montalcino

 Az igazi Brunello di Montalcino 20-30 euronál kezdődik. Valószínűleg ez az oka, hogy ha tavernákban, ristorantékban vino da tavola-t kérsz, kissé alacsonyabb árfekvésű és minőségű, de még mindig nagyon finom bort kapsz. A toszkán vendéglátó soha nem olyan elvetemült, mint a hazaiak zöme, hogy pancsolt cefreszármazékot tegyen asztalodra a keceli földalatti vastartályokból. Azt mondják, hogy az ilyen házi borok sokszor jobbak, mint a tekintélyes brand-del rendelkezők.

 

A többit olvassák el a blogjából, érdemes!

 


 

 A Sant'Antimo Apátság hirtelen tárul az autós szeme elé fentről, az útról. A román stílusú, de gótikus magasságú háromhajós templomot a Nagy Károly által alapított elődjére a 12.században építették bencés szerzetesek és olyan szépen illeszkedik az olivafás-pineás környezetbe, mint az utazó gyomrába a Brunello.

 

 

 

  Egyébként Itáliában nincs nulla tolerancia. 5 ezrelék a véralkoholszint maximuma. Ez talán egyrészt kemény üzleti okokra, másrészt a mégoly fegyelmezetlen itáliai ember önkorlátozására vezethető vissza: ők józanul is agresszivek az utakon, de nem részegek. Véleményem szerint, ha valaki egy 2 km-re fekvő városban jót vacsorázik és megiszik hozzá 1-2 dl vörösbort, attól még szépen, lényeges befolyásoltság nélkül hazavezetheti autóját. Persze nem 120-160 km/órás sebességgel, ugyebár. Miután Toszkánában az olasz törvények vonatkoznak rám, ehhez tartottam magam, nem vizet ittam:).

Sant' Antimo:

 

 

  

 

 

 

  

 

  

 

Sant'Antimo-t tulajdonképpen 2x látogattuk meg, mert vasárnap lévén rengeteg hívő volt és turista, de a templombelsőben csak suttyomban lehetett a mise miatt fényképezni. Viszont dél körül a magas ablakokon a jobboldali hajóba és a főhajó felső ablakain besugárzó napfényt szerettük volna fotózni még. Na meg kevesebb turistával.

De most tovább PIENZA-ba! 
                                                                                                                                         

Pienza egy reneszánsz építészeti mintaváros. II.Pius pápa ( Enea Silvio Piccolomini ) itt született és amikor pápa lett, átépíttette a várost Bernardo Rossellinoval, úgy 1459-től.

A Porta al Prato-n a régi városba lépve, egy trattoria vonta el figyelmünket a művészetekről: ugyanis korgott a gyomrunk. Szerencsénk volt. Kifogtunk egy hangulatos helyet tele vidám tereferélő vendéggel, akik éppen végig ették az étlapot ( antipasti, primi piatti, secondi piatti, salati, dolci....). Rossz sejtésünk, hogy itt soha nem kerülünk sorra nem igazolódott be: 10 percen belül előttünk volt a pasta ilyen meg olyan változatban és a vino da tavola, no meg s nélkülözhetetlen kellékek kérés nélkül: só, bors, ecet, olivaolaj és a reszelt parmezánsajt. Ime egy kép a hangulat remélhető szemléltetéséhez.

 

 

 

 A trattoria címe: Ristorante "La Buca delle Fate" Corso il Rossellino, 38/A, T/F: 0578 748448. Apropos számla! Ismét egy összehasonlítás kis hazánkban uralkodó állapotokkal: egy-két szúrópróba után mind Ausztriában, mind Olaszországban már rég letettünk arról a megszokott kényszerű otthoni számlavizslatásról, hogy nem vertek-e át bennünket. Előfordult, hogy nem egészen szabályosnak tűnő sconto-t kaptunk, de a tételek stimmeltek. Itáliában van az u.n. coperta azaz teríték-díj, ami most már 2 euró általában, fejenként. Mi ezt úgy fogjuk fel, hogy ez a borravaló, habár az utikönyvek igyekeznek belénk sulykolni, hogy még ezen felül 5-10% borravalót "kell" v. "illik" adni. Nem kell velük törődni, külföldiek általában nem adnak ill. a pincérek szó és fintorgás nélkül pontosan visszaadnak, mosolyognak. Ami a copertát illeti, időnként előfordul, hogy már használt abroszhoz ültetnek, de megfordítják és soha nem papirszalvétát adnak, hanem tiszta fehér kendőt, csak a legelvetemültebb helyen papíroznak.

Kellemes ebédet költöttünk el a nyüzsgő zsivajos talján társaságban, életvidám emberek között. Ha ilyen helyen azt látod, hogy valaki úri modorban feszeng az illemtankönyvek szabályai szerint és - mondjuk - nem meri a hosszú spagettit szája által képzendő vakuumhatás segedelmével beszippantani, nota bene: becuppantani(!) az ilyenkor óhatatlanul is képzett különleges hanghatás kiséretében....na, az valamilyen karótnyelt nációhoz tartozik. Pedig laza emberek között lehet csak ellazulni...de erről még ejtek egy pár szót.

Hát akkor nézzük meg Pienzát. Kilépve a Corso Rosselinora hamarosan a város központjába, a Piazza Pio II -re érünk. Itt láthatjuk a II. Pius által megálmodott épületeket: a Katedrálist ( ami nekem nem tetszett, mert minden volt, csak itáliai nem ), a Palazzo Piccolominit, a Palazzo Communalet és egy szép reneszansz kútat.

 

  

 

  

 

 

 

  

 

 

 

 


 

 

 Hazafelé vettük az irányt, de eltérültünk. Az utikönyv szerint egy megtekintésre érdemes középkori védőfallal körülvett város, Monticchiello van a közelben. A bástyák és a falak a XIII. szd.-ban épültek. Nézzük.

 

 Monticchiello:

 

  

 

 



A alábbi 3 képet nem mi csináltuk ( Google képkereső ). Sajnos, nem eléggé néztünk körül Monticchiello-ban és környékén. Ezért az első képért vissza kell kell mennünk.

 

 


 Előzmények:

 

 0.nap: Kis bevezető, Budapest
 1.nap: Villach - Montalcino

 

Folytatás: 

 3.nap: Buonconvento - Siena
 4.nap: Abbazia di San Galgano - Sant Angelo in Colle
 5.nap: Castiglione d'Orcia - San Quirico d'Orcia - Montepulciano
 6.nap: Montalcino és környéke
 7.nap: Abbazia di Mte Oliveto di Maggiore - Lucignano - Arezzo

 
8.nap: Regello - Firenze
 
9.nap: Cutigliano - Pte di Catene

10.nap: Pistoia - Prato
11.nap: Firenze
12.nap: Certaldo - SanGimignano
13.nap: Firenze
14.nap: Poppi - Casentino

15.nap: Reggello - Villach

16.nap: Villach - Fürstenfeld - Budapest

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://toszkana.blog.hu/api/trackback/id/tr43741030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.